Prologue

Prológus

1913. november 17. New York utcái

 Egy férfi igen ittas állapotban dülöngélt az utcai lámpák gyér fényében. Szemeiből könny csordogált elvesztett kedvese után. Azon tanakodott, miért is ment tönkre pontosan kettejük kapcsolata, hiszen már a lagzijukat tervezték igen nagy erőbedobással. Talán egy másik hímnemű egyed vette el tőle kedvesét? Esetleg néhány rosszkor kiejtett szó? Netán mások véleménye? A válasz ennél sokkal egyszerűbb volt, a nő nem érzett szerelmet a vőlegénye iránt, már igen hosszú ideje. Még reménykedett benne, hogy ez idő alatt fellobban az a bizonyos láng, de már nem volt türelme várni, így felbontotta az eljegyzést.

Pihenésképen megállt az egyik kerítés mellett és annak döntve homlokát kesergett tovább. Gondolatai egyre homályosabbak lettek, ahogy kezdte elhagyni ereje testét, lassan álomba szenderült. Teste pedig a földre rogyott.

A kemény földút másik végében, egy igen kecses teremtés közeledett a szunyókáló paraszt felé. Léptei halkak voltak, mégis az est sötétjében, mintha még a szomszéd utcában is tisztán kivehetőek lennének. Ahogy egyre csak jött, a kecses formából, egy női sziluett formálódott ki, még ha arcát nem is lehetett látni, fodros szoknyájának suhogása már elárulta.

A nő nem gyorsított lépésein, türelmesen tette meg az út két vége közti utat és bár ez kívülről senkinek nem tűnt fel, az elkeseredett, ám tisztaszívű ember felé vette irányát. Útközben két kezét a magasba emelte és mintha ez valami jel lenne, az utca pora alól fekete füst kezdek el gomolyogni, majd szép lassan a hölgy feltartott kezei felé szállt, ahol egy kasza formáját vette fel és szilárdult meg egyszerre. A kaszás hölgy már csak egyik kezében fogta a hollófekete fegyvert, hagyva, hogy annak pengéje a földet súrolja.

De ahogy közeledett a férfi felé, úgy emelte apránként a végzetes fegyvert és mikor elért az áldozatát egy könnyed félkörös mozdulattal az illető fejét vette. Majd mintha mi sem történt volna dobta fel a kaszát az égbe ami, füstként omlott szét a levegőben, pont ahogy keletkezett.

A sötét ruhás nő, csak folytatta nyugodt lépteit, mit sem törődve azzal, hogy bárki is megláthatná orcáját, hisz fekete csukjája – melyet csipke borított – könnyen takarta azt.

 

Megszólalok: Sziasztok, ez a történet alapból nagyon a szívamhez nőtt, szerintem eddigi életem legnehezebb korszakában kezdtem el írni, úgy hogy remélem ti is meg fogjátok szeretni. Kérlek ha olvastátok ne feledjetek nyomot hagyni magatok után, akár komment írás, akár pipálás formájában!